A zenekar…

01_zenekar

Az LGT emlékzenekar története:

1993, Veszprém, tavasz. Ifjú, szárnypróbálgató titánok egymást méregetik a helyi „kultúr”-ban, hogy „Ki mit tud?”. Majd pizzák és sörök mellet megtárgyalják, hogy kinek mi jut az eszébe a másik zenéjéről. Az egyik csapat basszusgitárosa a másik csapat énekese mellé ül az asztalnál és motyog neki valamit az LGT-s feelingről meg Somlós hangról. A hatás nem marad el, csak a külvilág tűnik el pár percre, amíg beszélgetnek:
-Lenne kedved LGT-t játszani csak úgy, a magunk örömére?
-Lenne.
Két hónappal később a basszusgitáros zenekara megszűnik.
Telefon.
Énekes lelkes.
Tíz perc múlva jön a dobos is a basszerossal. Lett zongorista is, aztán mégsem. Aztán jött új. Meg lassan gitáros is került.
De addigra már csak egy hét volt hátra az első koncertig!
Napi 5 óra próba, 12 dal.

1993. augusztus 21. Királyszentistván, déli 11 óra: a Szent István-park avatása.
Izgalom, lelkesedés, 32°C, fedetlen színpad és nézőtér. Mindenki, Primadonna, Zenevonat, Rajongás. És rajongás. És rakenrollőrület, megvalósult álmok, zenészek fülig érő szájjal és SIKER! A zenekar megszületett és együtt is maradt.

Lett 1 x (csak)1 zenekar ……

06 másolat
A tagok:

Csongrádi Kornél – gitár
Holubecz Imre - dob
Nyakas Krisztián - ének, basszusgitár
Süle Zsolt - ének, billentyűs hangszerek
Vonderviszt Lajos - zongora

A banda első zongoristája Molnár Viktor volt, aki kitűnő muzsikus, de az első koncertet sem érte meg a csapattal, önhibáján kívül. Később azonban többször kisegítette a zenekart szorult helyzetéből. (Örök hála néki!) Vonderviszt Lajos és Csongrádi Kornél úgy szállt be a produkcióba egy héttel az első koncert előtt, hogy csak segítsenek és majd meglátjuk. Meglátták, maradtak. Mindenki legnagyobb örömére!
Azután jöttek a koncertek egymás után. Ősszel a drogellenes buli a Veszprémi Egyetem E épületének kamaratermében, ahol egy gombostűt sem lehettet ledobni, majd tavasszal a Zirci Buli, amiről videofelvétel is készült. Fergeteges fesztivál volt Dokinak hála!
1994-ben volt még a Kapolcsi Napok, ahol majdnem játszott a zenekarral maga Dés László is, csak nem találtak neki alkalmas szaxofont. (Nem oda készült.) Azután az első buli Somló Tamással!!! Ajka, művház, mérsékelt érdeklődés, de zabszem effektus.
Beindult a klubélet is Muraközy Péternek és az Enyhe Fintor Klubnak köszönhetően.

1995. Fájó búcsú. Csongrádi doktor úgy gondolja, hogy a fiából inkább fogorvos lesz, mint zenész. De mindenesetre előbb fogorvos. És a biztonság kedvéért Debrecenbe küldi és nem Budapestre. Minél távolabb, annál jobb, gondolja ő. Később persze azért a Kornél is többször kisegíti a zenekart a bajból (meg nosztalgia, örömzene, miazmás).
28 másolat

Még „édesebben” szól a gitár…

Jön a Csoki. Csoknyai György, aki Krisztiánnal és Imrével játszott valaha az Aeroflugban, mielőtt az szétesett volna az LGT Emlékzenekar előtt.
Jön a Sziget Fesztivál is. Kedd, hajnali 2 óra, Vegyes színpad. Újabb zabszem: nagy terek, nagy cucc, nagyérdemű. Ésakkorasikermintazállat! A banda ráhúz, nem jött meg a következő. A roadoknak is jár a lábuk, nem csak a közönségnek. És mosolyognak!

 

A következő évek klubjárással telnek. Nyaranta fesztiválok (volt VOLT is) és közben megjöttek A FÚVÓSOK!!

A „szívós” fúvosszekció…..

03 másolat

Beke Gellért-trombita
Bérces György-szaxofon
Filus Ákos-szaxofon
Hovorka István-harsona

A rezesek egyébként katonazenészek és nagyon mobilisak. Az elmúlt 18 évben az LGT Emlékzenekarban megfordult a fél veszprémi Légierő Big Band. Ákos közben tűzoltónak állt, de jött helyette még egy trombitásfrédi a Marton Zoli. Azután később a Borika. A Varga Bori, aki szaxofonos. (Iiiiiigen, aki a Gymesben is fúj, bizony ő az!)

Telnek-múlnak az évek, hullámvölgyek és –hegyek. Közben átlag évi egy koncert az Artúrral, akinek köszönhetően 2001-ben az LGT Emlékzenekar eljuthatott az igazi Lokomotív GT igazi hajógyári szigeti igazi monstre fesztiváljára!!!
Cirkuszi sátor, déli 11 óra (ez ismerős valahonnét!) és szépszámú érdeklődő. Ferenczi Gyuri a szigetre befelé jövet megáll, mert azt hiszi, hogy a Presserék lejöttek jam-elni a nagyszínpadról. (Ezt saját füllel a saját szájából ám!) Hát kell ennél szebb dicséret?

02 másolat

Isteni jól gurul a világ……

A kisvasút azóta is pöfög. A következő szép emlék Marosvásárhelyhez kötődik. Murak alkotott, mint már annyiszor.
2006. nyara, Félsziget fesztivál. Ismét nagy tér, nagy cucc, nagyérdemű…

Mivel addig még semmilyen versenyt nem nyertünk, gondoltuk benevezünk az MRA „I. Tribute Band Tehetségkutató Verseny és Fesztiválra” (2007. június.2.) Erős mezőnyben szereztük meg az előkelő 1. helyet.

 

 

Síneken…….

És a vonat zakatol tovább… hogy hangosabban zakatoljon, 2008-ban csatlakozott hozzánk Glück “Imhotep” Balázs, aki mindenféle ütőhangszereket püföl veszettül és ráadásul jól. Újabb show-elemmel gazdagodtunk, ami nem csak a hangzást, hanem a színpadképet is erősíti.

Marosvásárhely 2009 016

A 2009-es évben új síneken futhattunk tovább, hiszen a zenekar a nagy elődök nyomdokán kipróbálhatta magát színházi keretek között is. Történt ugyanis, hogy Vándorfi László, a veszprémi Pannon Várszínház igazgatója, főrendezője és mendezsere elérkezettnek látta az időt, hogy megvalósítsa régi álmát, egy LGT számokból álló musicalt. Amikor az engedélyekről tárgyalt a szerzőkkel, az anekdota szerint Somló Tamás megjegyezte: “..ugye élő zene lesz, hiszen ott van helyben egy kiváló zenekar…”. Hát így lett ez a cirkusz a miénk…meg aztán még két évad két újabb darabbal.
A húsvéti nyuszi közben megajándékozott minket egy valódi menedzserrel Fülöp Viki személyében (+számtalan barátnő). (Nem biztos, hogy a nyuszi volt, de hogy jól tette, bárki is volt, az biztos).  Így lett pár zökkenőmentes évünk és sok jó bulink és a női energiák is sokat dobtak a zenekar hangulatán! Persze így utólag már nincs sok esélyünk arra, hogy megtudjuk, mit mondana a csend, ha szóhoz jutna…
De hát ugye: “valamit mindig valamiért..:-)” Ezekhez az évekhez kötődik, hogy az LGT Emlékzenekar eljutott a környékbeli magyarlakta területekre is, ahová aztán visszatérő vendégek lettünk. Mindig csodálatos fogadtatásban volt részünk. A rezesbanda közben beújította Móré Nándit, az alt szaxofon Paganinijét és a magyar – nem pop – könnyűzenei anekdotakincs élő tárházát. Valószínűleg őt sem hagyhatták zongorázni sosem, ezért volt kénytelen megtanulni valami könnyebben cipelhető hangszeren…Muck Ferenc volt a mestere, ami önmagában is elegendő ajánlólevél.

Miénk itt a tér….

2010-ben a határ nem a csillagos ég, hanem a csillagos kert (Stargarden) volt. Animals, Deep Purple, Omega, Tátrai Band, Hobo, Korál, Deák Bill Blues Band, Mezzoforte és persze LGT emlékzenekar…

Ez év augusztusában a dunaújvárosi Baracsi Szabadidőparkban
Karácsony „James” Jánossal dübörgött a Loksi egy hajóból kialakított színpadon.

A magyar zene jó hírét most a Vajdaságba és Felvidékre sikerült elvinnünk egy turné erejéig. Mindig nagyszerű a határon túli területeken zenélni, de az meg különösen szívet melengető, amikor a tömeg az eső ellenére végig marad.
A tettes visszatér általában a régi helyszínekre, mi is ezt tettük a Zirci buli alkalmával.

És hát persze Veszprém, utcazene fesztivál. Tömeg, tánc, együtténeklés és néhány video a YouTube-on az eredmény. Mégiscsak lehet próféta az ember a saját hazájában, legalább évente egyszer. A máig eltelt 4 év sem telt másképpen: kicsit kevesebb külföldi, de annál több hazai koncerten vagyunk túl. Minden idény nehézkesen indul, de mire végzünk a nyárral-ősszel, addigra ismét bennünk van sok ezer kilométer és rengeteg új, kedves emlék. A mi lelkesedésünk semmit sem csökkent az eltelt 21 év alatt, a közönségé pedig nőttön nő, aminél nagyobb elismerésre nincs is szükségünk.

utcazene3nap-70
Nándink közben Angliában próbál szerencsét, így őt most egy másik Muck-tanítvány, Rádl Péter váltotta a szaxofonos posztján. A fúvós szekció őrült mozgásban van folyamatosan, 18 éve. Felsorolni is nehéz – de majd nyilván megtesszük a „vendég zenészeink” címszó alatt -, azokat a zenészbarátainkat akik közreműködtek a koncertjeinken. Legutóbbi 2 évünk kellemes meglepetése mindenképpen az volt, hogy Muck Ferenc több koncertre is elkísért minket vendégjátékosként, illetve a szekció tagjaként!

A zenekar jelenlegi állandó tagjai:

Süle Zsolt – ének

Nyakas Krisztián – basszusgitár,ének

Csoknyai György – gitár

Vonderviszt Lajos – billentyűs hangszerek

Holubecz Imre – dob

Glück Balázs – ütőhangszerek

és a fúvós szekció:

Beke Gellért – trombita

Hovorka István – harsona

Marton Zoltán – trombita

Móré Nándor - szaxofon

LGT Emlékzenekar