Következő koncert
+ +
63 nap
20 óra
6 perc
58 mp
lajos

Vonderviszt Lajos
(billentyűs hangszerek)

 

A zongorával az Ének-zenei általános iskola tanulójaként találkoztam először, 1969-ben. Szüleim három év után belátták, hogy ez reménytelen, gyakorlás nélkül még senki sem tanult meg zongorázni. Egy év után rájöttem, hogy zongorázás nélkül nem tudok huzamosabb ideig létezni, és ez azóta is tart.

Az ének-zenének egy dolgot viszont biztosan köszönhetek mintegy 30 évig voltam különböző kórusok tagja (iskolai, Veszprém Város Vegyeskara, ELTE kórus, Dowland kórus).

Mivel ének zenei tanulmányaim kudarcba fulladtak, másik iskolába kerültem, ahol szerencsémre összebarátkoztam Piláccsal (egy igazi rockerrel), akinek köszönhetően megismerkedtem a világ rock aktuális rock termésével (Deep Purple, Led Zeppelin, Black Sabbath, Nazareth, Pink Floyd) – természetesen az LGT-vel is.

A katonaság alatt találkoztam a délszláv népzenével Vizin Antus harmonikás – azóta is szívbéli jóbarátom – személyében, akinek könnyelmű ígéretet tettem:  ha szerez egy nagybőgőt, megtanulok rajta játszani (gondoltam, ott a katonaságnál úgysem tud J ). Tudott.

Neki köszönhetem azt, hogy Budapesten 1982-ben bekerülhettem az Új Hegedős együttesbe bőgősként, ahol olyan kiváló zenészekkel játszhattam együtt, mint Balog Kálmán (cimbalom művész) és Parov Nikola (zenei zseni, minden ami húros, pengetős vagy fúvós).  (Ennek a számomra igen érdekes zenei kalandnak két tag behívója vetett véget. L)

Veszprémbe 1988-ban kerültem vissza, addigra érdeklődésem teljesen a klasszikus jazz felé fordult, rockot már csak hébe-hóba hallgattam. Leginkább Ella Fitzgerald éneke, vitalitása és Tom Jobim zeneszerzői munkássága hatott rám. Ezért kerestem jazz zongoratanárt, és szerencsémre az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) tanfolyamát ajánlották, ahol Gömbös Károly személyében igazi mesterre találtam. Vele azóta is együtt zenélünk a Swing-swing együttesben.

Még városi vegyeskaros koromban barátkoztam össze Tóth Mária karnaggyal, aki Veszprémbe visszatérésemkor azonnal hívott a Dowland kórusba énekelni. Neki köszönhetem azt, hogy elkezdtem többszólamú kórusfeldolgozásokkal foglalkozni, és azt is, hogy találkoztam Nyakas Krisztiánnal, akivel együtt énekeltünk illetve kísértem őket fellépéseken, néhány könnyűzenei feldolgozásban.

Krisztián egy napon beállított azzal, hogy alapítottak egy LGT Emlékzenekart néhány általam nem ismert helyi fiatallal, egy hét múlva fellépés, de a zongoristájuk mégsem tud jönni. Beugranék-e helyettesíteni, csak pár számot kéne megtanulni? Mondtam, hogy engem már nem érdekel a rock, de segítek szívesen. Kiderült, hogy mégis érdekel, és azóta is játszom velük. És nem csak a zene miatt, hanem az egyéniségek, a csapat, a zenei kvalitások miatt is.

Az LGT zenéjét is szeretem, de ami legalább ennyire fontos, a szövegeit is.

Krisztiánnal a klasszikus jazz együttesemben, a Swing-swingben is együtt játszunk (néhány LGT számot is. J )

Mindig magasabbra, ez a kedvencem.